Balatoni kihívás - Kató Dániel (Horse Baits team)
Sziasztok!
Mint már sokat tudjátok, a múlthetet a Balcsin töltöttük. Mivel először tettük magunk próbára, titkon reméltük sikerrel zárjuk a túrát, ugyan tudtuk hogy nehéz víz hatalmas kihívással!
Balatonszepezden a strandon vertünk tábort, majd vízre is keltünk a kipakolás után, hogy feltérképezzük a medret. 70m-től 10-15cm iszap tele kagylóval, 2,8-3m-es vízzel. Mivel nagy változatosságot nem találtunk, így a végszerelékeink 250 és 350m-en helyeztük el.
Kezdésnek 1-1kg bojli került a bójáim köré Horse Baits csili és kagyló ízesítéssel 28-as méretben, míg Milán a Balaton Baits palettájáról válogatta össze az etetésnek valót. Fontos megjegyezni, hogy semmi magot nem hoztunk magunkkal! Hamarosan a viharjelzők is másodfokot jeleztek, így vágtunk neki az első éjszakának. Milán egy 3kg körüli potyeszt szákolt, nekem pár csippanás jutott. Mint kiderült később egy 5kg körüli balatoni nyurga várt 12órán át mire vízre tudtunk menni érte, ugyanis az előttünk levő hínárban több helyen is le volt akadva a zsinórom.
A viharjelzés után frissítettünk és bíztunk benne, hogy fokozódnak majd a kapások. Azonban a hét elég csendesen telt. Éjjelente egy-egy kisebb jelentkezett csupán. Míg a nappalok kapástalanul teltek. Próbáltunk újabb helyeket is, de az eredmény elmaradt sajnos. 5,5nap kvázi eredménytelenség után a 36órája 350m-en bent levő botomon pár csippanást követően húzós kapás jelentkezett a még teszt alatt álló mussel (kagylós) golyóra!
Mondanom sem kell pikk pakk kipattantam a meleg sátorból. A kősúly leoldása után a hal megállt és óvatosan a part fele tudtam húzni. Vízre ismét nem tudtunk menni... A parttól 30mre lehetett, mikor mintha felrobbant volna az orsóm, kilőtte magát a hal. A szívem a torkomban dobogott. A kövezés előtt merítettük a túra első és egyben egyetlen 10+ os halát 12,5kg-mal. Ezután pár kisebbet sikerült csupán fognunk.
Több helyről is értesültünk, hogy az utóbbi időben sajnos valamiért a darabosabbak nemigazán merészkednek ki erre a távolságra, ahogy az őszi versenyen is kiderült itt.
Az biztos, hogy jövőre visszatérek! Soha sehol nem éreztem azt a feelinget amit itt a magyar tengeren. A felkelő Nap ahogy megcsillan a hatalmas víztükörben, ahogy a hajnali köd felszáll a medencéből, vagy azok a végtelenbe nyúló szivárványok... CSODA! Mindezt az első sorból csodálhattuk nap mint nap.
A lebukó Nap utolsó sugaraiban ahogy szállnak a sárguló őszi levelek. Ez az igazi pontyhorgászat csúcsa. Már csak itt lenni is elég és az a tudat, hogy bármikor beüthet életed hala! Itt nem csipogtatja a szomszéd a kapásjelzőt, nem dobál keresztet, nincsenek lógó szájú halak, csupán hatalmas távolságok a vízen...
Cserében meg kell kűzdeni az elemekkel! Amit minden ide látogató pontyhorgásznak tudnia kell, a Balaton nem játék. A viharjelzéseket állandóan nyomon kell követni és ami nagyon fontos, amennyiben nincs jelzés akkor is tudnak akkora hullámok lenni, aminek nem látsz a túloldalára. Ködben sem ajánlatos vízre menni, a mentőmellényt pedig nem szégyen felvenni ! Rengeteget tanított nekünk ez a hatalmas víz a hét folyamán mind mentálisan, mind gyakorlatban.
Beszéljenek a képek! Jövőre revansot veszünk!
Szemeti Milán
Kató Dániel
