Bányatavi peca szépsége!
Sziasztok!
Íme pár kép a legutóbbi nagyszerűen sikerült túrámról. :)
3 napra érkeztem a szeretett kis bányatóra. Kiszakadva a munkából jó volt újra parton lenni. Csak én és a természet! Őszintén szólva nagy vágyaim nem voltak, egyszerűen csak egy pihenős pecára készültem. Ám nem így lett...
A túra alatt 10db bányatavi potykát sikerült a horgomra kerítenem. Ebből mindösszesen 3db volt csak telepített ponty! Valami ismét összejött :D Pedig még a 30as golyókat elő sem vettem. Etetéseimre kizárólag bojlit szórtam. Nálam a bojlis horgászat ezt jelenti. Semmi mag, semmi lötyi, semmi paszta. Véleményem szerint erről szól a nagyhalak becserkészése. A lehető legtermészetesebb nem attraktív etetéssel megfogni a halakat. A HB palettájáról választott chili és mussel golyók ismét remekeltek. Sokszor bizonyítottak ezek az ízek nekem a kavicsbányán.
Egyik végszerelékem a part közvetlen közelébe lendítettem 2 marék bojli mellé. Másik a benti púp oldalába került 4-5 rakéta csalival. Ami fontos, hogy nem pontosan egy helyre, hanem mindig nagyobb területet próbálok megetetni, ehhez még hozzáadódik a víz mélysége és máris az amúgy sem sok csali nagy területen oszlik meg. Egyrészt nagyobb területen tudom megállítani a vonuló halakat, másrészt ha megáll a hal hosszabb ideig fog az etetésen szemezgetni, így sokkal nagyobb eséllyel fogom meg, emellett bátrabban is fog táplálkozni hiszen csupán 1 szerelék van ott a nagy terülj terülj asztalkám közelében ami gyanút kelthet benne.
Nem elhanyagolható az sem, hogy nem attraktív az etetés, tehát a kisebb példányok nem fognak ráállni, így a nagyobb halakat egy nyugodt, természetes közeg várja. Persze nem egy pörgős peca ez, de higgyétek el megéri!
Nagyon nem szeretek a kilókkal dobálózni, hiszen ezeknek a vad halaknak az értéke nem mérhető össze a bértavi társaikéval. Egy egyesületi, öreg vízen minden nagy halért keményen meg kell küzdeni. Bele tartoznak a mozdítás nélküli éjszakák, a mély víz okozta nehézségek, a part menti bokrok és víz alá nyúló ágak sűrűsége, nem beszélve a kicsattanó egészségnek örvendő izmos halakról.
Kakukkszóra ébredni, a gyűjtögető rigókban gyönyörködni a reggeli kávét kortyolgatva, ezután a legelésző nyulakat vagy a békára leső gólyákat testközelből köszönteni számomra ez a pontyhorgászat! Este egyedül kint ülni a sötétségben, hallgatni a sünök mocorgását, az őzek riasztását. EGGYÉ VÁLNI A TERMÉSZETTEL.
Mit is mondhatnék még, talán érzitek a soraim olvasva, hogy ez a mindenem! Megfertőződtem ezzel az életre szóló csodával, amivel soha nem fogok betelni...
A közeli etetés csupán egy halat adott csilis golyóra, de a túra 2. legnagyobbja lett ez a csodás 13,5kg-os erőgép, aminek a fárasztása még sötétben kezdődött, de a hajnali madárénekek kavalkádja jelezte, hogy hamarosan pirkadni fog. Gyors fotózás és már a vízben álltam vele, simogatva a gyönyörű aranyszínű testet, míg magához nem tért. Nekem már ez az egy hal is elég lett volna az örömömhöz. Azonban utolsó éjszaka ismét kezemben tarthattam egy visszajáró vendéget. Az öreg tükrös tavalyelőtt ősszel valamivel 13 felett volt, tavaly nyáron 13,5, most pedig kapaszkodjatok meg 16kg+. Mind három alkalommal ugyanezzel a kagylós golyóval fogtam meg, ami nem is meglepő, hiszen vaskos kagylóevő szája mutatja ez teszi ki a fő táplálékát. Persze a többi 8-9kg körüli halról se feledkezzünk meg. Csodás halak, felejthetetlen napok, ezt kaptam ismét a kis bányától.
